Ugrás a fő tartalomra

A Hit Szemén keresztül


 A hitem ott kezdődött amikor felfogtam hogy Jézus mit tett értem, és még mindig mit tesz, amikor újra bűnbe bukok. Ekkor tudtam hogy én követni szeretném és fogom.

Olyan látást adott, amelyben az embereket másképp tudtam megismerni. Továbbra is látom rossz cselekedeteinket, de most már élesebben érzem. Ugyanakkor nem ítélhetek ezért el senkit, hisz bennem is van, mint ahogy a jó is mindenkiben ott van. 

Ezért kell lennem türelmesnek. Azzal hogy más cselekedeit elítélem, azzal magamat is sokszor el kell. Krisztus nélkül gyenge, esendő, vétkező ember vagyok.

Krisztussal együtt erős, kitartó, türelmes. Elfogadó másokkal szemben. Képes a megbocsájtásra és bocsánatkérésre. Ha világban nem találok megértőt, a keresztyén testvérekben között annál inkább.

De az egész igazán akkor működik, akkor Krisztusi, ha bárkit tudok feltétel nélkül szeretni, és ezeket a hit lépéseket megtenni.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kalandozásaink

Krónikák 1. könyve 16:8  ezt mondja:
1 megjegyzés
További információk

KereszTYénként élni

Szívvel lehet élni, s szívvel lehet hinni. Megérezni Atyánk szeretetének igazi ízét: Hogy Jézus lehetővé tette az utat ő hozzá, bűneinket magára vállalva. S ezt nem lehet elhallgatni. Ahhoz hogy más is megtudja, szükséges erről beszélni, Szent Lélek fog benne segíteni: Hogy egy napon majd az Atyához fogunk térni, és hogy még a halál után is tudunk együtt élni, fogjuk egymást látni, hallani s érezni. De ehhez szükséges szívből hinni, Mennyei Atyánkat jobban szeretni, mint egymást: Imádni.
Megjegyzés küldése
További információk

Megfékezni a nyelvemet

  Bevallom, számomra most nagyon nehéz megfékezni a nyelvemet. Kislányom sokszor nem hallgat ránk, munkahelyen folyamatos problémahegyek kerekednek, a járványhelyzet pedig megágyazza ennek az egésznek a helyzetét. Többször hallgatok mint kikelek magamból, de amikor kikelek akkor robbanok. A gond ezzel csak az, hogy amikor robbanok attól még nincsen semmi megoldva, csak a másiknak a lelkébe tiprok bele. És nekem sem lesz jobb a közérzetem. Az sem jobb amikor hallgatok, mert akkor meg magamba dühöngök. Nem mondom azt sem, hogy nem szoktam szólni, de szoktam, nem erősen, hanem olyan megállapítóan, ami általában üres fülekre talál, és ha ebből baj lehet, akkor szokott jönni a robbanás ha még akkor se hallanak meg. Egyre jobban megtanulom, hogy Isten kezébe kell letenni a gondokat, ő meghallgat. És sokszor kapon azon magamat, hogy amit elpanaszolok neki, az nemsokára a közreműködésem nélkül megoldódik. " Jakab 3:9  Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlato...
Megjegyzés küldése
További információk