KereszTYén Ɨ Krisztust követve

Amikor Jézus felé odafordulunk, átadjuk szívünket neki, Szent Lelke vezérel utána minket, s megérezzük Mennyei Atyánk szeretetét. Jézus vére eltörölte legfőbb bűnünket: Istentől való elszakadásunkat. így áll helyére újra a kapcsolat ember és Isten között. Azonban a “szakítás” állapotában, olyan bűnök telepedtek életünkre, amelyet Isten nélkül nem láttunk. így lesz egy hívő élete folyamatos harcok, megtérések sorozata a bűnökből. Amit Jézus vérével eltöröl, valós bűnvallás keretében. Ez a megszentelődés folyamata, a megtért ember életében. Nem vagyunk szentek, de úton vagyunk felé. Jézus nélkül viszont semelyikőnk se lesz az.

A tini korban levő lányok, talán már álmodoznak arról a napról, amikor szerelmükkel együtt vonulnak az oltár felé. Ahogy telnek az évek ez egyre erősebb lesz, míg nem felnőtt koron túl már olyan erős a vágy, hogy amikor megismerik az igazit, onnantól kezdve az álom valósággá kezd válni. És amikor a leendő megkéri a kezüket, mindenkivel megkívánják osztani, hogy szívük szerelme is egy életre gondolja vele komolyan a kapcsolatot: jóban-rosszban. Istent kereső emberek is álmodoznak arról a napról, amikor személyesen találkoznak Istennel. Ahogy érik őket a különböző vallások, olyannyira erősödik a vágy, hogy vajon mégis milyen lehet az igaz Isten. Amikor megtérnek Jézus jegyesé válnak. Az addigi álom valósággá válik. Mindenben látják Isten kezét, Jézus vezetését és a Szent Lélek hangolódását. Megértik hogy Mennyei Atyánk egy örök életre gondolja velük a kapcsolatát: amely már elkezdődött itt a Földön érezhető láthatatlanként, s folytatódik fent a mennyben át nem érezhető láthatóként.

Aki keresztyén, az beszél Jézusról. Aki beszél Jézusról, az hisz benne. Aki hisz Jézusban, hisz a feltámadásában is. Aki hisz a feltámadásában, az új ember lett. Aki új ember lett, abban az óember meghalt. Akiben meghalt az óember, keresztre feszült Jézussal. Aki keresztre feszült Jézussal, az fel is támadt vele. Aki feltámadt Jézussal, őt már várja a Mennyország. Akit vár a Mennyország, ő már keresztyén .

Bűneink listája végtelen: egészen ártalmatlannak tűnő beszólástól a tettlegességig való bántalmazásig. Maga az első bűnünk az, hogy nem a teljes szívünk Istené. És így jönnek a további vétkezések testvéreink, embertársaink ellen. Nem tudjuk pontosan, hogy mik, mennyire bántják meg embertársunkat. De Isten tudja: ezért figyelmeztet olykor még a legkisebbek tűnő csintalanság elkövetése esetén is. Mert az nem tőle jött. Mindenki másképp látja be bűneit. A keresztyének folyamatos harcba állnak saját bűneikkel: igyekeznek nem engedni a kísértésnek, amit Isten Szent Lelke felfed előttük. Ám ha mégis a kísértés cselekedetet szül, attól még nem győz. Mert bárki aki őszintén megvallja Jézusnak bűnét, annak eltöröltetett az.

... ki a semmiből egy világot teremtsen? ... ki a teremtésébe, szabad akaratot helyezzen? ... ki a teremtményének, engedetlenségének ellenére is megkegyelmezzen? ... aki megbocsájt, hogy az embernek örök élete lehessen? ... aki úgy bocsájt meg, hogy Fiát áldozta fel értem? ... aki sosem hagy magamra, Szentlelkével tölt be engem? ... botlásaim ellenére is vár a mennyben? ...van - e még más ilyen ISTEN?

Szívvel lehet élni, s szívvel lehet hinni. Megérezni Atyánk szeretetének igazi ízét: Hogy Jézus lehetővé tette az utat ő hozzá, bűneinket magára vállalva. S ezt nem lehet elhallgatni. Ahhoz hogy más is megtudja, szükséges erről beszélni, Szent Lélek fog benne segíteni: Hogy egy napon majd az Atyához fogunk térni, és hogy még a halál után is tudunk együtt élni, fogjuk egymást látni, hallani s érezni. De ehhez szükséges szívből hinni, Mennyei Atyánkat jobban szeretni, mint egymást: Imádni.