Ugrás a fő tartalomra

Amikor sokat beszélünk Istenről

A tini korban levő lányok, talán már álmodoznak arról a napról, amikor szerelmükkel együtt vonulnak az oltár felé. Ahogy telnek az évek ez egyre erősebb lesz, míg nem felnőtt koron túl már olyan erős a vágy, hogy amikor megismerik az igazit, onnantól kezdve az álom valósággá kezd válni. És amikor a leendő megkéri a kezüket, mindenkivel megkívánják osztani, hogy szívük szerelme is egy életre gondolja vele komolyan a kapcsolatot: jóban-rosszban.
Istent kereső emberek is álmodoznak arról a napról, amikor személyesen találkoznak Istennel. Ahogy érik őket a különböző vallások, olyannyira erősödik a vágy, hogy vajon mégis milyen lehet az igaz Isten. Amikor megtérnek Jézus jegyesé válnak. Az addigi álom valósággá válik. Mindenben látják Isten kezét, Jézus vezetését és a Szent Lélek hangolódását. Megértik hogy Mennyei Atyánk egy örök életre gondolja velük a kapcsolatát: amely már elkezdődött itt a Földön érezhető láthatatlanként, s folytatódik fent a mennyben át nem érezhető láthatóként.
És ezt mindenkivel megkívánják osztani: a romlott világ vereségét, a Mennyek országát.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kalandozásaink

Krónikák 1. könyve 16:8  ezt mondja:

KereszTYénként élni

Szívvel lehet élni, s szívvel lehet hinni. Megérezni Atyánk szeretetének igazi ízét: Hogy Jézus lehetővé tette az utat ő hozzá, bűneinket magára vállalva. S ezt nem lehet elhallgatni. Ahhoz hogy más is megtudja, szükséges erről beszélni, Szent Lélek fog benne segíteni: Hogy egy napon majd az Atyához fogunk térni, és hogy még a halál után is tudunk együtt élni, fogjuk egymást látni, hallani s érezni. De ehhez szükséges szívből hinni, Mennyei Atyánkat jobban szeretni, mint egymást: Imádni.

Megfékezni a nyelvemet

  Bevallom, számomra most nagyon nehéz megfékezni a nyelvemet. Kislányom sokszor nem hallgat ránk, munkahelyen folyamatos problémahegyek kerekednek, a járványhelyzet pedig megágyazza ennek az egésznek a helyzetét. Többször hallgatok mint kikelek magamból, de amikor kikelek akkor robbanok. A gond ezzel csak az, hogy amikor robbanok attól még nincsen semmi megoldva, csak a másiknak a lelkébe tiprok bele. És nekem sem lesz jobb a közérzetem. Az sem jobb amikor hallgatok, mert akkor meg magamba dühöngök. Nem mondom azt sem, hogy nem szoktam szólni, de szoktam, nem erősen, hanem olyan megállapítóan, ami általában üres fülekre talál, és ha ebből baj lehet, akkor szokott jönni a robbanás ha még akkor se hallanak meg. Egyre jobban megtanulom, hogy Isten kezébe kell letenni a gondokat, ő meghallgat. És sokszor kapon azon magamat, hogy amit elpanaszolok neki, az nemsokára a közreműködésem nélkül megoldódik. " Jakab 3:9  Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlato...