Ugrás a fő tartalomra

Kalandozásaink

Krónikák 1. könyve 16:8  ezt mondja:
Adjatok hálát az ÚRnak,
 hívjátok segítségül nevét, 
hirdessétek tetteit a népek közt!
Hálát adok az Úrnak, amiért már nem kell egyedül túráznom, kislányom is szívesen eljön velem, és akkor kezdetét veszi a mi  kis kalandozásaink. Hirdetem tetteit ezekkel a történetekkel, amikor arról beszélek, hogy kértem Isten segítségét, hogy egy sikeres élménytúrán legyünk túl.

Kisebb távokban jártuk be eddig a környék hegyvidékeinek egy részét, így a Somlyót és a Tengerszemet, Múlt héten azt találtam ki, hogy most a kettő közötti útvonalnak egy részét fedezzük fel, ezért nem állunk le a tengerszem alsó parkolójánál, hanem felmegyünk kocsival a felsőhöz, hogy több energiánk maradjon a bolyongásra. 

Aztán ahogy rá kanyarodtam volna a felmenő útra egy jó nagy sáros pocsolya állta utunkat, Sebaj megkerüljük van kitérő. Ott viszont meg kellett állnom, hiszen jöttek szembe a turisták. Az egyik megállt és azt tanácsolta, ezt inkább most tegyem meg gyalog, mert még nagyobb a sár, és még nagyobb az utak között mélyedések. Szomorúan vettem tudomásul, hiszen még szárazföldön sem könnyű felmenni ezen a földúton, hát több napi esőzés után. Elkezdtem tolatni hátrafelé, de aztán megint meg kellett állnom, mert most biciklisek jöttek, egy olyan ösvényről, amit én még fel se fedeztem. Aham szuper, hát akkor ez lesz a mai új túraútvonal. 

Miután leraktam a kocsit elindultunk felfelé ezen az ösvényen. Ellentétben a földúttal ahol felszoktunk menni, ez sokkal kalandosabb volt, mert a mélyen az erdőben vezetett felfelé, de korántsem olyan intenzitással mint a kocsi feljárón. És hát a táj is sokkal szebb volt, magas füvek, bokrok , közepes fák alatt. Nem sokára egy olyan rétre, értünk fel, ami nem is tudtam hogy van a környéken. Itt kislányom élő tudósítását vettem fel a réten található virágokról majd kisebb falatozás és üdcsi után tovább indultunk a most már elkerített erdőterület melletti széles úton. Ami nem sokára beleágazott abba az útba amit egyébként be akartam járni kislányommal ma.

Nem gondoltam rá, hogy így fog összejönni. Ilyenkor látom Isten munkáját: először a turista lévén üzent hogy ne menjünk fel, aztán máris küldte a kerékpárosokat hogy hol menjünk fel :) nemcsak az elakadástól mentett meg, de olyan élményt is egy a tervemen kívül amire nem gondoltam.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

KereszTYénként élni

Szívvel lehet élni, s szívvel lehet hinni. Megérezni Atyánk szeretetének igazi ízét: Hogy Jézus lehetővé tette az utat ő hozzá, bűneinket magára vállalva. S ezt nem lehet elhallgatni. Ahhoz hogy más is megtudja, szükséges erről beszélni, Szent Lélek fog benne segíteni: Hogy egy napon majd az Atyához fogunk térni, és hogy még a halál után is tudunk együtt élni, fogjuk egymást látni, hallani s érezni. De ehhez szükséges szívből hinni, Mennyei Atyánkat jobban szeretni, mint egymást: Imádni.

Megfékezni a nyelvemet

  Bevallom, számomra most nagyon nehéz megfékezni a nyelvemet. Kislányom sokszor nem hallgat ránk, munkahelyen folyamatos problémahegyek kerekednek, a járványhelyzet pedig megágyazza ennek az egésznek a helyzetét. Többször hallgatok mint kikelek magamból, de amikor kikelek akkor robbanok. A gond ezzel csak az, hogy amikor robbanok attól még nincsen semmi megoldva, csak a másiknak a lelkébe tiprok bele. És nekem sem lesz jobb a közérzetem. Az sem jobb amikor hallgatok, mert akkor meg magamba dühöngök. Nem mondom azt sem, hogy nem szoktam szólni, de szoktam, nem erősen, hanem olyan megállapítóan, ami általában üres fülekre talál, és ha ebből baj lehet, akkor szokott jönni a robbanás ha még akkor se hallanak meg. Egyre jobban megtanulom, hogy Isten kezébe kell letenni a gondokat, ő meghallgat. És sokszor kapon azon magamat, hogy amit elpanaszolok neki, az nemsokára a közreműködésem nélkül megoldódik. " Jakab 3:9  Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlato...