KereszTYén Ɨ Krisztust követve

Mit teszünk ha életünkbe változás jön? Olyan változás amely kibillent minket nyugodt idegállapotunkból? Mi a reagálásunk,ha elveszítjük munkánkat? Jól megmondjuk a főnöknek és otthagyjuk? Bánatba,egyedüllétbe süllyedünk? Összejövünk a haverokkal és mulatozunk? Mit csinálunk ha összeveszünk életünk szerelmével? Napokig hozzá se szólunk? Mindent a fejéhez vágunk? Vagy nem érdekel és mulatozunk? Mi lesz, hogy ha eltörik valamink, és ágyhoz leszünk szegezve? Mi lesz, hogyha egyik hozzátartozónk meghal?  Mit teszünk ha valami rossz történik? És ha valami jó? Ha fizetésemelést kapunk? Ha gyermekünk születik? Ha meggyógyulunk egy betegségből? Ha sikerült érünk el Az Úrhoz menekülünk, vagy a hegyre?  Az Úrhoz? Életünk alapjához, aki képes mindent megadni az élethez amire szükségünk lehet, aki átlát mindent? Aki még akkor se hagy el minket még ha csendbe is van?  Vagy a hegyre? A bánatba, a magányba, az emberekbe, a káros szenvedélyekbe, a szórakozásba, a haragba, a mámorba? Isten nem haragszik

Felelősek vagyunk. Okkal vagyunk az egyetlen bolygón, ami élhető az univerzumban, jelenlegi tudásunk szerint. Nem hiába helyezett minket Isten számtalan csillag közül pont erre a csillagra. Megteremtette az élhetéshez szükséges feltételeket: a bolygó urává tett minket!  Nem egymásié, hanem a bolygóé! Nem azért hogy embertársainkat leuraljuk, lenézzük. Szolgasorba taszítsuk, vagy hogy benne hagyjuk. Az embert embernek azért teremtette hogy szeressük egymást, ne pedig hogy leigázza, gyűlölje. Hogy egyenlőek legyenek, ne pedig szegények és gazdagok. A Föld nevű bolygó uraként, megkaptuk Istentől áldásait: a természetet, az alapanyagokat, amiből élhetünk és megélhetünk. Ehetünk, és dolgozhatunk. Fejleszthetünk. Nem pedig pusztíthatunk. Vegyi mérgeket állítsunk elő. Szemeteljünk. Tömegpusztító fegyvereket gyártsunk.  A világunk egyszer vége lesz, mint ahogy Jézusnak is meg kellett halnia a kereszten. De mint ahogy ő büntelenül lehelte ki lelkét értünk, úgy nekünk sem kell aszisztálni a vilá