Mi a reagálásunk,ha elveszítjük munkánkat? Jól megmondjuk a főnöknek és otthagyjuk? Bánatba,egyedüllétbe süllyedünk? Összejövünk a haverokkal és mulatozunk?
Mit csinálunk ha összeveszünk életünk szerelmével? Napokig hozzá se szólunk? Mindent a fejéhez vágunk? Vagy nem érdekel és mulatozunk?
Mi lesz, hogy ha eltörik valamink, és ágyhoz leszünk szegezve? Mi lesz, hogyha egyik hozzátartozónk meghal?
Mit teszünk ha valami rossz történik? És ha valami jó? Ha fizetésemelést kapunk? Ha gyermekünk születik? Ha meggyógyulunk egy betegségből? Ha sikerült érünk el
Az Úrhoz menekülünk, vagy a hegyre?
Az Úrhoz? Életünk alapjához, aki képes mindent megadni az élethez amire szükségünk lehet, aki átlát mindent? Aki még akkor se hagy el minket még ha csendbe is van?
Vagy a hegyre? A bánatba, a magányba, az emberekbe, a káros szenvedélyekbe, a szórakozásba, a haragba, a mámorba?
Isten nem haragszik meg hogy ha a hegyre. Szomorúnak szomorú lesz, de nem haragszik, hogy ha ez az állapot nem lesz tartós, és a bűn nem ránt le mélyre minket. El tőle. Ha visszatalálunk hozzá, első emberi reakciónk után. Jézus ezekért, a hirtelen elkövetett át nem gondolt bűneinkért is meghalt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése