Felelősek vagyunk!

Felelősek vagyunk. Okkal vagyunk az egyetlen bolygón, ami élhető az univerzumban, jelenlegi tudásunk szerint. Nem hiába helyezett minket Isten számtalan csillag közül pont erre a csillagra.

Megteremtette az élhetéshez szükséges feltételeket: a bolygó urává tett minket! 

Nem egymásié, hanem a bolygóé! Nem azért hogy embertársainkat leuraljuk, lenézzük. Szolgasorba taszítsuk, vagy hogy benne hagyjuk. Az embert embernek azért teremtette hogy szeressük egymást, ne pedig hogy leigázza, gyűlölje. Hogy egyenlőek legyenek, ne pedig szegények és gazdagok.

A Föld nevű bolygó uraként, megkaptuk Istentől áldásait: a természetet, az alapanyagokat, amiből élhetünk és megélhetünk. Ehetünk, és dolgozhatunk. Fejleszthetünk. Nem pedig pusztíthatunk. Vegyi mérgeket állítsunk elő. Szemeteljünk. Tömegpusztító fegyvereket gyártsunk. 

A világunk egyszer vége lesz, mint ahogy Jézusnak is meg kellett halnia a kereszten. De mint ahogy ő büntelenül lehelte ki lelkét értünk, úgy nekünk sem kell aszisztálni a világvégéhez, és megpróbálhatunk tenni bolygónkért, mindannyiunk szülőhazájáért, hogy élhetőbb körülmények között éljük le életünket.

Mert könnyen találhatjuk magunkat abban a helyzetben, amit HoneyBeast és Caramel duója énekel:

Túlélő

Honeybeast

Álmomban nem fáj a szívem
Káosz van, ébren lenni most muszáj
Így jártunk mindenféle értelemben
Elnéztük, elrontottuk, nem mértük fel

Emlékszel, hogy álmodoztunk
Csak pár év, és jön majd egy szép új világ
A gyerkőcöknek eljött, és most tényleg vége
Nem mértük fel, nem láttuk, nem fogtuk fel

Azt mondták, nem kell végignézned
Hogy a bolygó visszavág
Hova bújhat a túlélő
Ha égig égnek a fák?

Égnek a fák, nem láthatják
A kihalt városok és elnémult sztrádák

Másokkal történik mindez
Elhittük, nem történhet meg velünk
És most a félvállról vett rém felébredt
Feltámadt, nézhetjük, nem fogjuk fel