Ugrás a fő tartalomra

Bűn felismerés

Bűneink listája végtelen: egészen ártalmatlannak tűnő beszólástól a tettlegességig való bántalmazásig. Maga az első bűnünk az, hogy nem a teljes szívünk Istené. És így jönnek a további vétkezések testvéreink, embertársaink ellen. Nem tudjuk pontosan, hogy mik, mennyire bántják meg embertársunkat. De Isten tudja: ezért figyelmeztet olykor még a legkisebbek tűnő csintalanság elkövetése esetén is. Mert az nem tőle jött. Mindenki másképp látja be bűneit. A keresztyének folyamatos harcba állnak saját bűneikkel: igyekeznek nem engedni a kísértésnek, amit Isten Szent Lelke felfed előttük. Ám ha mégis a kísértés cselekedetet szül, attól még nem győz. Mert bárki aki őszintén megvallja Jézusnak bűnét, annak eltöröltetett az.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kalandozásaink

Krónikák 1. könyve 16:8  ezt mondja:
1 megjegyzés
További információk

KereszTYénként élni

Szívvel lehet élni, s szívvel lehet hinni. Megérezni Atyánk szeretetének igazi ízét: Hogy Jézus lehetővé tette az utat ő hozzá, bűneinket magára vállalva. S ezt nem lehet elhallgatni. Ahhoz hogy más is megtudja, szükséges erről beszélni, Szent Lélek fog benne segíteni: Hogy egy napon majd az Atyához fogunk térni, és hogy még a halál után is tudunk együtt élni, fogjuk egymást látni, hallani s érezni. De ehhez szükséges szívből hinni, Mennyei Atyánkat jobban szeretni, mint egymást: Imádni.
Megjegyzés küldése
További információk

Megfékezni a nyelvemet

  Bevallom, számomra most nagyon nehéz megfékezni a nyelvemet. Kislányom sokszor nem hallgat ránk, munkahelyen folyamatos problémahegyek kerekednek, a járványhelyzet pedig megágyazza ennek az egésznek a helyzetét. Többször hallgatok mint kikelek magamból, de amikor kikelek akkor robbanok. A gond ezzel csak az, hogy amikor robbanok attól még nincsen semmi megoldva, csak a másiknak a lelkébe tiprok bele. És nekem sem lesz jobb a közérzetem. Az sem jobb amikor hallgatok, mert akkor meg magamba dühöngök. Nem mondom azt sem, hogy nem szoktam szólni, de szoktam, nem erősen, hanem olyan megállapítóan, ami általában üres fülekre talál, és ha ebből baj lehet, akkor szokott jönni a robbanás ha még akkor se hallanak meg. Egyre jobban megtanulom, hogy Isten kezébe kell letenni a gondokat, ő meghallgat. És sokszor kapon azon magamat, hogy amit elpanaszolok neki, az nemsokára a közreműködésem nélkül megoldódik. " Jakab 3:9  Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlato...
Megjegyzés küldése
További információk