Türelem.... türelem... még egy kicsi... na még egy kicsi...mindjárt átgondolom hogy mit is akarok írni.
Nehéz türelmesnek lenni, egy olyan világban, amiben sokszor mindenki mindent azonnal minél előbb szeretne. És ez olykor azt eredményezi, hogy valami még lassabb megy mint 20 éve volt.
Bár a technológiától meggyorsult sok minden, mi mégis gyorsabbat akarunk, és elégedetlenek vagyunk, mondjuk ha valami engedélyt nem kapunk meg időben, ha időnként szakadozik a net. Pedig volt még olyan is, amikor a net nem korlátlan volt, hanem még csúcsidőben perc alapon kellett fizetni érte. Régebben pedig postán lassabban kaptuk meg leveleinket mint most emailen keresztül.
Persze nem védem, mert a jelenlegi technológiától valahogy többet vár az ember. És olykor az ember embertől is. Hát még az Istentől!
És akkor ezt most magamra vetítve. Nos nem tudom eldönteni hogy türelmes vagy türelmetlen vagyok. Olykor ez olykor az. A gond az, hogy leginkább 2 véglet van jelen az életemben.Amikor már annyira vártam valamit hogy már nem is érdekel mivel nem érkezik meg, vagy nem kapok rá választ, vagy éppen teljesen felháborodok az miatt hogy még mindig nem történt semmi.
Úgy vélem egyik sem jó, évek óta harcolok ezzel. Isten útmutatása szelídségre sugall, de ugyanakkor bátor kiállásra is. Na de akkor hogyan?
Talán úgy, hogy addig elmenni a tűrésben, amíg még indulatok nélkül megbeszélhető az eredmény amire várunk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése