Ugrás a fő tartalomra

Pillanatnyi fegyelmezések


Sok sok évvel ezelőtt otthagytam az első komolyabb munkahelyemet, és utána 9 hónapig nem találtam másikat. Előtte válogattam, utána pedig már mindenbe belementem volna. Aztán segítséggel sikerült többműszakos melót vállalnom. A pénz is jó volt, a beosztás sem volt szűkös, mégis jott egy olyan lehetőség amire nem tudtam nemet mondani.. Pár év betanulós után feljebb léptem. De nemcsak a munkahelyben, hanem hitben is. Az egyik egyházi jogi személynél vállaltam munkát, és bár többször mondtam nemet Istennek mint igent, végül egy misszió keretében tudtam hinni benne. Azóta meg vagyok térve.


Nem volt könnyű az eddig vezető út, de bízom benne, hogy amikor én nem hittem Istenben, ő akkor is így egyengette utamat, hogy itt kössek ki. Amikor megtértem kaptam gyermekáldást, gyülekezeti tesókat, és felelősségteljes munkahelyet,amikor nemcsak a saját munkámért felelek. Istennek, de mégis Istennek nem ez volt a legnagyobb célja, ezzel sok keresegetéssel. Az hogy ne a munkámat hanem elsősorban őt találjam meg.

Elveszíted a munkahelyed? Megbetegszel, lesérülsz? Szakítasz szerelmeddel? Súlyosabb és súlyosabb kérdéseket feltehetnék, de egy biztos, ha Isten engedte hogy ezek megtörténjenek, az üdvösségeden múlhat legjobban az. Mi csak a nagy képnek a célját látjuk(vagy még azt sem olykor hitetlen korunkban) viszont az összerakóst ő irányítja.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kalandozásaink

Krónikák 1. könyve 16:8  ezt mondja:

KereszTYénként élni

Szívvel lehet élni, s szívvel lehet hinni. Megérezni Atyánk szeretetének igazi ízét: Hogy Jézus lehetővé tette az utat ő hozzá, bűneinket magára vállalva. S ezt nem lehet elhallgatni. Ahhoz hogy más is megtudja, szükséges erről beszélni, Szent Lélek fog benne segíteni: Hogy egy napon majd az Atyához fogunk térni, és hogy még a halál után is tudunk együtt élni, fogjuk egymást látni, hallani s érezni. De ehhez szükséges szívből hinni, Mennyei Atyánkat jobban szeretni, mint egymást: Imádni.

Megfékezni a nyelvemet

  Bevallom, számomra most nagyon nehéz megfékezni a nyelvemet. Kislányom sokszor nem hallgat ránk, munkahelyen folyamatos problémahegyek kerekednek, a járványhelyzet pedig megágyazza ennek az egésznek a helyzetét. Többször hallgatok mint kikelek magamból, de amikor kikelek akkor robbanok. A gond ezzel csak az, hogy amikor robbanok attól még nincsen semmi megoldva, csak a másiknak a lelkébe tiprok bele. És nekem sem lesz jobb a közérzetem. Az sem jobb amikor hallgatok, mert akkor meg magamba dühöngök. Nem mondom azt sem, hogy nem szoktam szólni, de szoktam, nem erősen, hanem olyan megállapítóan, ami általában üres fülekre talál, és ha ebből baj lehet, akkor szokott jönni a robbanás ha még akkor se hallanak meg. Egyre jobban megtanulom, hogy Isten kezébe kell letenni a gondokat, ő meghallgat. És sokszor kapon azon magamat, hogy amit elpanaszolok neki, az nemsokára a közreműködésem nélkül megoldódik. " Jakab 3:9  Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlato...