Ugrás a fő tartalomra

Megmentve


                                                                A 107. zsoltárból

 Vannak akik, keresik a helyüket a világban, éheznek rá, szomjaznak, de szomorúak, mert nem találják. Amikor Istent szólítják, ő megitatja és eteti őket, ahol a helyük van. (4-9. vers)

Vannak akik tudatosan tagadják meg Isten döntéseit, sok szenvedésben van részük. De amikor szívük megtörik, Istennek átadják, szenvedéseikből kimenti őket az Úr.(10-16. vers)

Vannak akik nem tudnak Istentől és nem is akarnak bűneikről lemondani, míg nem hozzá szólnak hogy miért történik velük mindaz ami, és ő szavaival válaszol nekik. ((17-22. vers)

Vannak akiket csak a karrier csúcsa érdekel, minél fentebb és fentebb jutni. nem törődve vagy látva mennyi mindenen és mindenkin gázolnak át közbe. Amikor a csúcsra érnek, és rájönnek hogy magánéletük romokban, végül már azt kérdik: igazságos ez?.. ő lecsendesíti életüket, nyugodtabb helyre vezeti őket (23-32. vers)

Ha nem lenne gyülekezetem, sem én sem családom nem ismerné Istent, csak a káosz uralta világunkat. Sok minden nem érdekelne, amiker Isten tett fontossá számomra. A megtért testvéreim nélkül, keresném a helyem, nem érdekelne Isten és a halál utáni élet, a bűneim, és az hogy a társadalom romlottsága miatt, hány embert bántok meg.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kalandozásaink

Krónikák 1. könyve 16:8  ezt mondja:

KereszTYénként élni

Szívvel lehet élni, s szívvel lehet hinni. Megérezni Atyánk szeretetének igazi ízét: Hogy Jézus lehetővé tette az utat ő hozzá, bűneinket magára vállalva. S ezt nem lehet elhallgatni. Ahhoz hogy más is megtudja, szükséges erről beszélni, Szent Lélek fog benne segíteni: Hogy egy napon majd az Atyához fogunk térni, és hogy még a halál után is tudunk együtt élni, fogjuk egymást látni, hallani s érezni. De ehhez szükséges szívből hinni, Mennyei Atyánkat jobban szeretni, mint egymást: Imádni.

Megfékezni a nyelvemet

  Bevallom, számomra most nagyon nehéz megfékezni a nyelvemet. Kislányom sokszor nem hallgat ránk, munkahelyen folyamatos problémahegyek kerekednek, a járványhelyzet pedig megágyazza ennek az egésznek a helyzetét. Többször hallgatok mint kikelek magamból, de amikor kikelek akkor robbanok. A gond ezzel csak az, hogy amikor robbanok attól még nincsen semmi megoldva, csak a másiknak a lelkébe tiprok bele. És nekem sem lesz jobb a közérzetem. Az sem jobb amikor hallgatok, mert akkor meg magamba dühöngök. Nem mondom azt sem, hogy nem szoktam szólni, de szoktam, nem erősen, hanem olyan megállapítóan, ami általában üres fülekre talál, és ha ebből baj lehet, akkor szokott jönni a robbanás ha még akkor se hallanak meg. Egyre jobban megtanulom, hogy Isten kezébe kell letenni a gondokat, ő meghallgat. És sokszor kapon azon magamat, hogy amit elpanaszolok neki, az nemsokára a közreműködésem nélkül megoldódik. " Jakab 3:9  Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlato...