Ugrás a fő tartalomra

Amikor engedelmeskedünk

Nem egyszerű világban élünk. Jelenleg világunkat egy olyan valami tartja félelemben kételkedésben megosztásban, amiről nem sokat tudunk. 

De ahogy mi is tesszük az életünket és dolgozunk, akik végrehajtatják ezeket a védelmi intézkedéseket, ők is élik az életüket és a hivatásukat, ez a dolguk.

Vezetőknek sem egyszerű most. És annak a vezetőnek akik ezeket végrehajtatja. Lehet hogy ez rossz döntés, de attól még Isten az ő kezébe adta a hatalmat. Attól még nem veszi el vezetőktől az irányítást, legyen az bárhol, hogyha hibáznak. Isten ezzel ad nekik szabad akaratot, ugyanakkor ezzel tanítja őket is.

Személy szerint kerülöm az olyan helyeket vagy alkalmakat ahol betartatják ezeket a védelmi intézkedéseket. Ha mégis odakeveredek, felveszem a védelmi ruhát, de igyekszek a lehető legkevesebbet ott lenni,de ennek ellenére felveszem a maszkot.

És nem azért mert félek attól amiről nem is tudjuk mi, csak Isten. Hanem azért mert azzal összeütközésbe kerülhetek a hely fentartóival illetve a rendvédelmi szervekkel és azon embertársaimmal akik pedig attól félnek ez miatt kapják el a betegséget.

Az összetűzések végett teszek eleget ezen intézkedéseknek, függetlenül attól hogy vélelmezem vagy egyetértek vele. De fontosabb a béke számomra, és hogy ne bántsak meg másokat.

Isten is olykor olyat kér amiben nehéz engedelmeskedni....

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kalandozásaink

Krónikák 1. könyve 16:8  ezt mondja:

KereszTYénként élni

Szívvel lehet élni, s szívvel lehet hinni. Megérezni Atyánk szeretetének igazi ízét: Hogy Jézus lehetővé tette az utat ő hozzá, bűneinket magára vállalva. S ezt nem lehet elhallgatni. Ahhoz hogy más is megtudja, szükséges erről beszélni, Szent Lélek fog benne segíteni: Hogy egy napon majd az Atyához fogunk térni, és hogy még a halál után is tudunk együtt élni, fogjuk egymást látni, hallani s érezni. De ehhez szükséges szívből hinni, Mennyei Atyánkat jobban szeretni, mint egymást: Imádni.

Megfékezni a nyelvemet

  Bevallom, számomra most nagyon nehéz megfékezni a nyelvemet. Kislányom sokszor nem hallgat ránk, munkahelyen folyamatos problémahegyek kerekednek, a járványhelyzet pedig megágyazza ennek az egésznek a helyzetét. Többször hallgatok mint kikelek magamból, de amikor kikelek akkor robbanok. A gond ezzel csak az, hogy amikor robbanok attól még nincsen semmi megoldva, csak a másiknak a lelkébe tiprok bele. És nekem sem lesz jobb a közérzetem. Az sem jobb amikor hallgatok, mert akkor meg magamba dühöngök. Nem mondom azt sem, hogy nem szoktam szólni, de szoktam, nem erősen, hanem olyan megállapítóan, ami általában üres fülekre talál, és ha ebből baj lehet, akkor szokott jönni a robbanás ha még akkor se hallanak meg. Egyre jobban megtanulom, hogy Isten kezébe kell letenni a gondokat, ő meghallgat. És sokszor kapon azon magamat, hogy amit elpanaszolok neki, az nemsokára a közreműködésem nélkül megoldódik. " Jakab 3:9  Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlato...