Ugrás a fő tartalomra

Az igaz áldozat Istennek



Hálás vagyok Neked Istenem, azért hogy lehet családom, szerető feleségem és okos kislányom. Hogy lehet fedél a fejünk felett, és hogy sajátunknak mondhatjuk. Hogy nyugtató kis udvarunk van, madárcsiripeléssel. Hogy vannak hűséges Brunónk, és kilencéletű Cirminnyónk. Hálás vagyok, hogy van munkahelyem, amiből élhetünk mindennapjainkban, és amiből embereket táplálhatunk.

Köszönöm, hogy adtál egy még nagyobb családot, testvéreket. Hogy mindig gondoskodsz arról, hogy legyen körülöttem valaki, aki rád mutat, akkor amikor nem vagy az eszembe. Köszönöm ezeket gyülekezeti tesókat, azokat akikkel most vagyok és azokat is akikkel voltam eddig.
Köszönöm hogy valóra váltottad szívem vágyát, hogy együtt táborozhassunk és mutathassuk meg a gyerekeknek kegyelmedet, szeretetedet. Külön köszönöm, hogy nem tudta elrontani a hetet az eső, és hogy legkellemesebb időt adtad szombatra.

Hálás vagyok, hogy adtál egy olyan sportot az életembe, amiben kitartok. Amiben ott vagy és megmutatod, hogy mire tudok képes lenni benned. Amiben megmutatod határaimat és a te határtalánságodat. Köszönöm a sikereket, hogy örülhetek és a kudarcokat, hogy tanulhatok belőlük. Köszönöm hogy adtál körém embereket, egyesületet, hogy ott is közösségben tudjak élni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kalandozásaink

Krónikák 1. könyve 16:8  ezt mondja:

KereszTYénként élni

Szívvel lehet élni, s szívvel lehet hinni. Megérezni Atyánk szeretetének igazi ízét: Hogy Jézus lehetővé tette az utat ő hozzá, bűneinket magára vállalva. S ezt nem lehet elhallgatni. Ahhoz hogy más is megtudja, szükséges erről beszélni, Szent Lélek fog benne segíteni: Hogy egy napon majd az Atyához fogunk térni, és hogy még a halál után is tudunk együtt élni, fogjuk egymást látni, hallani s érezni. De ehhez szükséges szívből hinni, Mennyei Atyánkat jobban szeretni, mint egymást: Imádni.

Megfékezni a nyelvemet

  Bevallom, számomra most nagyon nehéz megfékezni a nyelvemet. Kislányom sokszor nem hallgat ránk, munkahelyen folyamatos problémahegyek kerekednek, a járványhelyzet pedig megágyazza ennek az egésznek a helyzetét. Többször hallgatok mint kikelek magamból, de amikor kikelek akkor robbanok. A gond ezzel csak az, hogy amikor robbanok attól még nincsen semmi megoldva, csak a másiknak a lelkébe tiprok bele. És nekem sem lesz jobb a közérzetem. Az sem jobb amikor hallgatok, mert akkor meg magamba dühöngök. Nem mondom azt sem, hogy nem szoktam szólni, de szoktam, nem erősen, hanem olyan megállapítóan, ami általában üres fülekre talál, és ha ebből baj lehet, akkor szokott jönni a robbanás ha még akkor se hallanak meg. Egyre jobban megtanulom, hogy Isten kezébe kell letenni a gondokat, ő meghallgat. És sokszor kapon azon magamat, hogy amit elpanaszolok neki, az nemsokára a közreműködésem nélkül megoldódik. " Jakab 3:9  Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlato...