Ugrás a fő tartalomra

Baj van?

Szokták kérdezni. ááá nincsen. Szoktuk válaszolni. Tehát akkor van.

Mi minősül bajnak? Valakinek az a baj ha nincs otthon cukor. Valakinek pedig az ha nincs otthon sör. Ezek valóban bajok?

Amikor Dávid ezt a Zsoltárt megírta, épp egy barlang mélyén bujdosott, Saul király elől, aki megakarta őt öletni, mert nagyobb népszerűségnek örvendett győztes csatáiban. Ezek után még egyszer feltenném a kérdést, hogy baj van?

Igen a jelenlegi helyzetben sok minden lehet amit bajnak érzünk, mindenki mást és más. Valaki elvesztette a munkahelyét. Valaki megtartotta, de a fél világ helyett dolgoznia kell. Vagy a fizetésének elenyésző részét kapja. Hirtelen tanárrá vált. Levan korlátozva a kijárása. És nem utolsó sorban egy járvány fenyegeti mindennapjait.

De tegyük fel a kérdést, hogy ebbe nekünk mi a bajunk. Félünk a vírustól? Miért? Valóban a vírustól tartunk, vagy annak hatásaitól?

Dávid megértette azt, amit nem sokan: Isten nem bajoktól mentes életet igért a jelenben, de egyúttal megigérte azt, hogy ő képes kimenteni belőle. Rakjuk le elé bajunkat...és ő betemeti, akár a víz kidőlt fát.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kalandozásaink

Krónikák 1. könyve 16:8  ezt mondja:

KereszTYénként élni

Szívvel lehet élni, s szívvel lehet hinni. Megérezni Atyánk szeretetének igazi ízét: Hogy Jézus lehetővé tette az utat ő hozzá, bűneinket magára vállalva. S ezt nem lehet elhallgatni. Ahhoz hogy más is megtudja, szükséges erről beszélni, Szent Lélek fog benne segíteni: Hogy egy napon majd az Atyához fogunk térni, és hogy még a halál után is tudunk együtt élni, fogjuk egymást látni, hallani s érezni. De ehhez szükséges szívből hinni, Mennyei Atyánkat jobban szeretni, mint egymást: Imádni.

Megfékezni a nyelvemet

  Bevallom, számomra most nagyon nehéz megfékezni a nyelvemet. Kislányom sokszor nem hallgat ránk, munkahelyen folyamatos problémahegyek kerekednek, a járványhelyzet pedig megágyazza ennek az egésznek a helyzetét. Többször hallgatok mint kikelek magamból, de amikor kikelek akkor robbanok. A gond ezzel csak az, hogy amikor robbanok attól még nincsen semmi megoldva, csak a másiknak a lelkébe tiprok bele. És nekem sem lesz jobb a közérzetem. Az sem jobb amikor hallgatok, mert akkor meg magamba dühöngök. Nem mondom azt sem, hogy nem szoktam szólni, de szoktam, nem erősen, hanem olyan megállapítóan, ami általában üres fülekre talál, és ha ebből baj lehet, akkor szokott jönni a robbanás ha még akkor se hallanak meg. Egyre jobban megtanulom, hogy Isten kezébe kell letenni a gondokat, ő meghallgat. És sokszor kapon azon magamat, hogy amit elpanaszolok neki, az nemsokára a közreműködésem nélkül megoldódik. " Jakab 3:9  Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlato...