Ugrás a fő tartalomra

Keresztyén nyelven


Keresztyénként nemcsak áldásról kell beszélnünk. Hanem arról is ami az átokhoz vezet, Istentől való elszakadáshoz. Ebben segít nekünk Isten, amikor szavát a Bibliát ránk hagyta. És emiatt nem szimpatikus sokak számára keresztyénség.

Amiatt hogy elbuktunk. Mindannyian bűnösök vagyunk. Magunk erejéből nem tudunk a bűn láncából kikecmeregni, A bűnt csak egyedül Jézus tudja megtörni.

Mi keresztyének is megbukunk. De tudjuk, hogy Isten mindent megbocsájt amit valóban úgy is gondolunk, egyetlen dolog kivételével.

 Úton vagyunk a megszentelődés felé, de az már csak a Mennyben lesz teljes Atyánknál. Addig itt a földön jelen van a Sátán részleges uralma, beleszólása, eltérítése Istenhez vezető utunkon.

Ilyen rossz dolgokról is beszélnünk kell. Mert keresztyénként nem az a dolgunk, hogy népszerűek legyünk, hanem hogy a lehető legtöbb embernek megmutassuk a láthatatlan jót... és rosszat is.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kalandozásaink

Krónikák 1. könyve 16:8  ezt mondja:
1 megjegyzés
További információk

KereszTYénként élni

Szívvel lehet élni, s szívvel lehet hinni. Megérezni Atyánk szeretetének igazi ízét: Hogy Jézus lehetővé tette az utat ő hozzá, bűneinket magára vállalva. S ezt nem lehet elhallgatni. Ahhoz hogy más is megtudja, szükséges erről beszélni, Szent Lélek fog benne segíteni: Hogy egy napon majd az Atyához fogunk térni, és hogy még a halál után is tudunk együtt élni, fogjuk egymást látni, hallani s érezni. De ehhez szükséges szívből hinni, Mennyei Atyánkat jobban szeretni, mint egymást: Imádni.
Megjegyzés küldése
További információk

Megfékezni a nyelvemet

  Bevallom, számomra most nagyon nehéz megfékezni a nyelvemet. Kislányom sokszor nem hallgat ránk, munkahelyen folyamatos problémahegyek kerekednek, a járványhelyzet pedig megágyazza ennek az egésznek a helyzetét. Többször hallgatok mint kikelek magamból, de amikor kikelek akkor robbanok. A gond ezzel csak az, hogy amikor robbanok attól még nincsen semmi megoldva, csak a másiknak a lelkébe tiprok bele. És nekem sem lesz jobb a közérzetem. Az sem jobb amikor hallgatok, mert akkor meg magamba dühöngök. Nem mondom azt sem, hogy nem szoktam szólni, de szoktam, nem erősen, hanem olyan megállapítóan, ami általában üres fülekre talál, és ha ebből baj lehet, akkor szokott jönni a robbanás ha még akkor se hallanak meg. Egyre jobban megtanulom, hogy Isten kezébe kell letenni a gondokat, ő meghallgat. És sokszor kapon azon magamat, hogy amit elpanaszolok neki, az nemsokára a közreműködésem nélkül megoldódik. " Jakab 3:9  Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlato...
Megjegyzés küldése
További információk